Kajak-kenu
Opavszky Márk
MTK legendárium | 168. rész
„Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 18. rész. Orth György (1901-1962). „Még cipője sem volt”
A sorozat előző részeiben a Braun, Molnár, Orth, Opata és Jeny-féle felállást „ötösfogat”-nak neveztük. Mindemellett számos jelzőt aggattak rájuk, így ugyancsak korabeli elnevezésként használták az „aranylánc” kifejezést, mely mostani cikkfolyamunk névadója is. És valóban az öt tehetséges fiúra, mint a hajdani MTK csatársorára találón illett a jelző: aranylánc.
Amennyiben játékuk színtiszta arany, és értékük is ezt közelítette, az pedig, hogy (minimálisan is) öten voltak még különlegesebbé tette a helyzetet és emelte a klub patináját
Mostani sorozatunkban Orth esetében is igyekszünk – miként Molnár Gyuri esetében tettük – az eddigi legteljesebb életrajzi ismertetést közölni, ifjúságától egészen haláláig.
„A labdarúgás koronázatlan királya” jelzőt használták Orth Gyurira, mert őt is, mint Molnárt, mindenki csak pertu: Gyurizta. Nem vette ő ezt soha sértésnek, ő volt az MTK, sőt a nemzet Gyurija.
Egy 1940-es évekbeli vélekedés szerint „futballozni ember ezen a földön még úgy nem tudott, mint ő,” de még az 1980-as évek közepén sem fukarkodtak a játékát illető jelzőkkel: „Mindenki a valaha született legnagyobb labdarúgónak nevezte. Aki látta, az nem tett koronát Pelé fejére.”
1901. április 30-án született Budapesten, amolyan szerelemgyerekként. Édesapját nem ismerte, az anyakönyvek sem emlékeztek meg róla. Éppen ennek köszönhetően vitte tovább anyja vezetéknevét (Orth Mária).
Később anyja (ugyancsak házasságon kívül) további két gyermeknek adott életet. Orth Lászlónak 1911-ben, és Orth Máriának 1913-ban. Mindketten azonban röviddel születésük után elhunytak.
Orth gyermekkorában nagy szegénységben élt. Gyakran előfordult, hogy még cipőre sem tellett anyjának, amit időnként viselt abban nem engedte futballozni. Ennek köszönhetően nem egy esetben mezítláb rúgta a rongylabdát az angyalföldi grundokon.
Tizenöt esztendősen már a Vasasban játszott. A magas szőke fiú már akkor lenyűgözte közönségét és a szakma iránytóit. A grundot kinőve gyakran járt el a városligeti Fáskörbe, ahol szívesen fogadták a tehetséges fiút. Itt kötött barátságot Molnár Gyurival, mely kapcsolat egy életen át tartó hűséges ragaszkodássá vált. Igazi, tiszta barátság volt az övék, mely jól kiállta az idők és a távolság próbáját. A fásköri ártatlan labdázásnak már ekkor sok nézője akadt, akik hamar felismerték a tehetséges fiúk játékában az igazi szórakozást. Ide járt ki rendszeresen Markstein Bertalan (Alfonso apja és a Riviera kávéház tulajdonosa), hogy szabadidejében elgyönyörködjön a fiúk játékában.
